Az anya működési elve az, hogy az anya és a csavar közötti súrlódás révén{0}}önreteszelődik. Ennek az ön-zárásnak a megbízhatósága azonban csökken dinamikus terhelés esetén. Egyes kritikus helyzetekben lazulásgátló intézkedéseket teszünk-, hogy biztosítsuk az anya meghúzásának megbízhatóságát. Az ellenanya használata az egyik ilyen kilazulás elleni intézkedés.
A biztosítóanyák három típusa létezik:
Az első típus két azonos anyát használ ugyanarra a csavarra, meghúzási nyomatékot alkalmazva a két anya között a megbízható csavarkötés biztosítása érdekében.
A második típus egy dedikált -lazulásgátló anya, amelyet egy -lazulásgátló alátéttel kell használni. Ez a speciálisan -lazulásgátló anya nem egy hatszögletű anya, hanem egy kerek anya, 3, 4, 6 vagy 8 bevágással a kerületén (az anya méretétől és a gyártó terméksorozatától függően). Ezek a hornyok a szorítószerszám alkalmazási pontjaként és a kilazulásgátló alátét bemeneti pontjaként is szolgálnak.
A harmadik típusban átmenő{0}}lyukak találhatók (általában kettő, a külső felületen 90 fokos távolságra) az anya külső felületétől a belső menetes felületig. Ezekkel a lyukakkal kis -átmérőjű süllyesztett csavarokat lehet becsavarni, és centripetális erőt fejtenek ki a menetekre, hogy megakadályozzák a biztosítóanya kilazulását. A piacon kapható jobb-minőségű ellenanyák belső felületén kis rézdarabok vannak, amelyek illeszkednek az anya menetéhez. Ez megakadályozza, hogy a radiális rögzítőcsavar közvetlenül érintkezzen és károsítsa a reteszelt meneteket. Ezt a fajta ellenanyát egyre gyakrabban használják a forgó alkatrészek tengelyvégeinek reteszelésére, például megakadályozzák a golyóscsavarok rögzítési végén lévő csapágyak kilazulását.